A társasházak épületenergetikai felújítása többnyire jókora terhet ró a lakóközösségekre. Éppen ezért – néhány üdítő kivételtől eltekintve – nem is nagyon újulnak meg a hazai többlakásos lakóépületek. Pedig elképesztő potenciál rejlik a korszerűsítésben. Felmérések szerint ugyanis akár a harmadára is csökkenhetnének a lakásfenntartási költségeink egy sikeres beruházást követően. Az általános elszegényedés ugyanakkor nem kedvez a felújítást célzó programoknak. Ugyanakkor létezik egy konstrukció, mely megkíméli a háztartásokat a felmerülő költségektől. A projekt lényege, hogy az elért

A klasszikus ESCO (Energy Service Company) projektek lényege, hogy a fejlesztő cég vállalja az épületenergetikai fejlesztések előkészítését, finanszírozását, a létrejött beruházás egyes eredményeit (pl. hőközpont) adott ideig birtokolja, és maga is szolgáltatja a hőt és energiát. Az ESCO cég az elért energiamegtakarításból fedezi a beruházási és az üzembentartási költségeket(vagy azok egy részét) a szerződés lejártáig, ezáltal a megrendelőnek nem, vagy sokkal kisebb önerőbe kerül a felújítás.

Bár mindenképp különlegesnek mondható, azonban egyáltalán nem ördögtől való a konstrukció. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a számos felmérés, melyek szerint a panel és tégla társasházak esetében akár 60 százalékos energiamegtakarítás is elérhető (mélyfelújítás) lenne az épülethéj felújításával, valamint a fűtési rendszer korszerűsítésével (1 csövesről 2 csöves rendszerre történő átállás és termosztatikus szelepek felszerelése). Tégla társasházak esetében a fűtés korszerűsítés kondenzációs kazánt jelent, míg a távfűtéses panel épületeknél (legalábbis, akik nem akarnak leválni a távfűtésről – a szerk.) a fűtés szabályozhatóvá tétele jöhet szóba.

Hunyady Attila, az InHouse Társasházkezelő Zrt. vezérigazgatójának álláspontja szerint bár az ESCO konstrukció egyelőre ritka a piacon, azonban mindenképp ez lehet a jövő útja a több lakásos lakóépületek energetikai korszerűsítését illetően. Mint mondja, a finanszírozás ezen formája ugyanis abszolút win-win szituáció, tehát mind a lakóközösség, mind a beruházást végző cég jól jár. “Mi eddig egy társasháznak végeztük el így a kazánkorszerűsítését. A tapasztalatok pozitívak, a beruházást 6-8 éves megtérülési rátával tudtuk elindítani” – mondta el a vezérigazgató, aki szerint kifejezetten fontos, hogy csak megbízható, a piacon régóta tevékenykedő céggel álljunk össze, hiszen egy egy-egy beruházás a legkisebb társasházaknál is belekerülhet akár 20-30 millió forintba is.

Alapvetően kétféle módon árazható be egy ESCO konstrukció:

• Rövidebb távú szerződésben az ESCO cég elvégzi a beruházási és működtetési feladatait, s mindezért a megtakarítás őt illeti, majd adott idő után az épület(ek) közösségére száll át a beruházás, és a teljes megtakarítás az épületeké lesz.

• Hosszabb idejű konstrukciók esetében már az első pillanattól megoszlik a haszon és a kockázat, és a megtakarításból származó bevétel megadott arányban az ESCO céget és az épület(ek) közösségét illeti.

Ma Magyarországon a klasszikus ESCO modell nem működik, hanem csak egyes variációi kerülnek alkalmazásra:

• Harmadik feles finanszírozás: A harmadik feles finanszírozási szerződésnél az ESCO vagy más cég nyújtja a szükséges finanszírozást. Ilyen esetben a cég felméri az épületet energiamegtakarítás szempontjából, majd szerződéskötés után megtervezi és kivitelezi a beruházást. A lakóközösség pedig a szerződésben meghatározott időtartamban az energiaköltség megtakarításból fizeti ki a beruházást.

• Az épület közössége veszi fel a hitelt. Figyelembe véve, hogy ESCO cégnek nem, csak társasházi/lakásszövetkezeti közösségeknek jár állami támogatás, ezért lényegesen olcsóbb hitelhez juthatnak a házak, mint az ESCO cégek. A finanszírozás tehát az épület közösségét terheli, de a beruházás tervezése, kivitelezése és a szolgáltatás elvégzése a szerződés szerinti időtartamban az ESCO cég feladata. A szolgáltatási idő és a kockázatmegosztás tekintetében jelentős különbségek lehetnek az egyes szerződések között.

Az ESCO cég szolgáltatási tevékenysége a gyakorlatban azt jelenti, hogy a beruházás keretében egy új, hatékonyabb kazánt, távfűtés esetében hőközpontot szerelnek be, vagy például az ESCO cég egy hőszivattyús rendszert épít ki, s a cég a lakóközösség számára energiaszolgáltató formájában hőt szolgáltat és ebből fedezi a beruházás költségeit. Ilyenkor az ESCO cég számlázza ki és szedi be a fűtési energia számla összegét. Valamint viseli a hátralékosok rejtette kockázatot (ez fő veszélyforrás a konstrukció létjogosultságát illetően – a szerk.).

A beruházás sikeressége alapvetően függ a kidolgozott műszaki megoldástól (különös figyelmet kell fordítani pl. a közös helyiségek, lépcsőházak, pincerészek szigetelésére, a megfelelő szellőztetés biztosítására), és a működtetés szakszerűségétől (állandó felügyeletet igényel a hőközpontok, kazánok optimumának biztosítása). A távfűtött épületek esetében a hőközpont átvétele és korszerűsítése önmagában is nagyon jelentős megtakarítást eredményez, mert akkor a Főtávtól döntően hőt vesznek (gigajoule alapján való számlázás), és kisebb az alapdíj, tehát a hőmegtakarítás sokkal jobban érvényesíthető.

A konstrukció előnye ebben a viszonylatban, hogy míg az egyszerűbb energetikai projektekben a kivitelező által előzetesen becsült megtakarításra semmiféle garancia nincs, addig az ESCO cég a beruházás tervezése és működtetése során érdekelt a minél jobb műszaki megoldásokban, és az ígért energiahatékonyság elérésében. Ugyanakkor hátránya az ESCO megoldásnak, hogy relatíve drága, mert az ESCO cégnek meg kell becsülnie a következő 10-15 év energia- és hőárait, és mivel ezek változásában nagy a kockázat, ezért automatikusan kockázati felárat kell a rendszerbe építeni.

Ma Magyarországon igazán perspektíva az ESCO cégek számára a nagy lakásszámú lakásszövetkezetek, vagy önkormányzati közösségi épületek minél komplexebb energetikai beruházásában van. Egyes lakóépületek egyedi felújítása lényegesen kisebb piaci perspektívát kínál a beruházási kiadásokra vetített magas tranzakciós költségek miatt. Az ESCO beruházás annál hatékonyabb, minél rosszabb energiahatékonyságú a kiinduló épület – részleges felújításon átment épületek tehát eleve nem jelentenek megfelelő perspektívát – és minél nagyobb a közösség kockázatvállaló képessége a beruházás volumene miatt – konzervatív pénzügypolitikát folytató közösségek tehát nem jó alanyai az ilyen típusú komplex felújításoknak.

(penzcentrum)

A külföldi vásárlók helyett egyértelműen a magyarok, ezen belül is a budapestiek dominálják a balatoni ingatlanpiacot. Azonban több közvetítő is generációváltásról beszél, így egyre több balatoni ingatlan kerül a piacra azért, mert a fiatalabb generációknak más elképzeléseik vannak. Bár a legtöbben azt sem tudják pontosan, hogy mit is keresnek a balatoni ingatlanpiacon, az árak tekintetében azonban némi stagnálás látható. A Balaton-part ingatlanközvetítőit kérdeztük, hogy hogyan látják az árak és a kereslet változását? Látnak-e mozgolódást a térség ingatlanpiacának hangulatában, és vannak-e új fejlesztések a tó körül?

Sehol sincsenek a külföldiek, Pestről jönnek a vásárlók

Németh Kornél, az Otthon Centrum siófoki franchise partnere, Siófokon és környékén főleg Budapestről érkező vevőkkel találkozik. Külföldi vevő csak elvétve van a piacon, az érdeklődők között is kevés külföldi jelenlétet tapasztal. Az eladóknak ugyan vegyes a motivációja, de trendszerű változásokat nem tapasztalnak, az okok között még mindig az élethelyzetből adódó változások vannak a legnagyobb számban.

Hasonló a helyzet az északi parton is. Balatonfüreden és környékén nagyon kevés külföldi vevővel találkoznak, ezt már Benna Zsolt, az Otthon Centrum balatonfüredi franchise partnere mondta. Néhány orosz vagy ukrán vevőt látni a piacon, de tényleg csak minimális számban. A vevők nagy része Budapestről illetve Győr környékéről érkezik. Benna szerint az eladóknál az egyik fő motiváció, hogy a jelenlegi tulajdonosok kiöregedtek, a következő generáció számára pedig nem vonzó a balatoni nyaraló, ezért inkább az eladás mellett döntenek. Az eladás okai között azonban találkozni olyan esetekkel is, amikor a 2. vagy 3. számú ingatlant szeretnék pénzzé tenni az eladók, de találni olyanokat is, akiknek a fenntartás lett megterhelő, ezért adják el balatoni ingatlanjukat.

A jelek szerint a vásárlóknak a távolság szinte alig számít, hiszen ahogy Németh József, az Otthon Centrum keszthelyi franchise partnere mondja, Keszthelyen és környékén is Budapestről érkezik a vevők 55-60 százaléka. Németh szerint a nyugati részen az északi part inkább a győrieket vonzza, a déli partra pedig Pécs és környékéről érkeznek a vevők. Mindemellett külföldiek csak elenyésző számban vannak, az orosz vevők Keszthely környékén hozzávetőleg 80 ingatlant vásároltak 2011-ben, tehát egyáltalán nem jelentős a jelenlétük. A korábbi holland, német vevők teljesen elmaradtak. Ennek oka részben az lehet, ami most az eladói oldalon is megjelenik motivációként, mégpedig az, hogy a jelenlegi tulajdonosok kiöregedtek, a következő generáció pedig nem lát annyi fantáziát a balatoni nyaralóban. Azzal azonban csak nagyon ritkán találkozunk, hogy valami külső kényszer miatt adná el a tulajdonos az ingatlanát, hangsúlyozza Németh.

Patthelyzet az árakban

Siófokon és környékén az értékesítési tapasztalatok azt mutatják, hogy a vevői és az eladói árelképzelések nehezen találkoznak, véli Németh Kornél. Egy felújítandó 100 nm-es házat, 300-600 nm-es telekkel az eladó 25 M Ft-ra tart, míg a vevő 20 M Ft-ot fizetne érte, hogy legyen még pénze a felújításra. Ezt a két végletet kell egyeztetni, és találkoztatni az eladói és vevői elvárásokkal, tehát viszonylag messziről indulnak. A vevői elvárásokat gyakran az alkalmi vételek reménye fűti, amire azonban ritkán van példa, azok az eladók, akiknek nem sürgős, inkább kitartják az árakat, mondta az OC siófoki partnere.

A Balaton-parti ingatlanok átlagos négyzetméter ára 2010 végéig 200 ezer forint körül alakult, ez 2011-2012-ben 150-170 ezres szintre süllyedt, ezt már Rutai Gábor a Duna House elemzési vezetője mondja. A szakértő véleménye az, hogy ez a fajta áresés nem jelenti feltétlenül azt, hogy estek volna a kínálati árak, inkább azt lehet érzékelni, hogy a nagy túlkínálatban találni olyan eladót, aki nagyobb árengedményre hajlandó és ezeket meg is találják a vevők. A házak átlagos négyzetméterára 140-150 ezer forint körül mozgott az elmúlt egy évben, látható változás az árakban azonban nem történt, a lakások ára 10-20 ezer forinttal ugyan magasabb árszinteket ér el, de elmozdulás itt sem tapasztaltunk az elmúlt 12 hónapban, tette hozzá Rutai.

Németh Renáta a Duna House siófoki irodájának irodavezetője úgy érzékeli, hogy az év eleje óta mindenképpen növekedett a megkeresések száma. Ez azonban szezonális jellemző a Balatonnál, hiszen a téli fagyokban nem sokan indulnak neki lakásokat nézegetni. A keresési paraméterek azonban érezhetően nem változtak a tavalyi évhez képest. Még mindig a 20 millió forint alatti, víz közeli, kisebb méretű házakat keresik leginkább. Emellett az sem változott, hogy jellemzően egyáltalán nincs határozott elképzelésük az ügyfeleknek a vásárlással kapcsolatban. A potenciális vásárlók szinte az egész Balatont bejárják, és elég nehezen körvonalazódik, hogy vajon északi vagy déli oldalon, illetve azon belül melyik településen vásároljanak, mondja Németh.

Az árak tekintetében nem érzékelhetőek kiugró változások. A siófoki iroda vezetőjének tapasztalat szerint, kis mértékben csökkentek a kisebb nyaralók, családi házak árai, illetve a panellakás árak, azonban a vízparti lakások áraiban nem érezhető a csökkenés. A vízparti ingatlanok stabilitása érthető, hiszen ez az egyik legkülönlegesebb kategória a tó körül. A déli parton továbbra is Siófok, illetve Földvár és Szárszó a legkedveltebb környék, az északi parton pedig továbbra is Balatonfüred és Csopak környéke a legkeresettebb

Az Otthon Centrum többi térségi irodájában is azt tapasztalták, hogy bár a kereslet egyértelműen növekedett a tavalyi évhez képest, néhány millióval olcsóbb ingatlanokat keresnek a vevők. Az alkalmi vételek reménye itt is gyakran irreális elvárásokat generál, sokat akarnak alkudni, ez is állhat az alacsonyabb keresési szintek mögött. Lehet pénzügyi megfontolás is, tartalékolnak a felújításra, fenntartásra is. Egy új szempont, ami főleg a Budapestről érkezőknél jelentkezik, hogy a Budapest-Keszthely távolság megtétele a jelenlegi üzemanyagárak mellett nagyobb költséget jelent a nyaralási büdzsében, illetve a fenntartásnál is figyelembe kell ezt venni. Érdekes, hogy ez a hatás nem a kereslet visszaesésében mutatkozik, hanem az olcsóbb ingatlanok irányába fordulásban.

Alig van új projekt

A válság előtti évekhez képest sokkal kevesebb új építésű projekt épül most a Balaton partján. Siófokon a budapesti trendhez hasonlóan a kisebb projektek irányába tolódott el a piac. 6-8-10 lakásos építkezések futnak, de van most értékesítés alatt 40 lakásos fejlesztés is. Sajnos lehet bedőlt projektekkel is találkozni, amelyek szerkezetkészen állnak. Értékesítési céllal főleg a társasházak épülnek, elvétve lehet ikerházas vagy sorházas projektet találni, mondja Déry Attila, az Otthon Centrum vezető elemzője.

Balatonfüreden és Keszthelyen is hasonló a helyzet, csak elvétve látni új projekteket. A füredi új építésű piacon a fejlesztők teljesen más beépítési szabályokkal találkoznak, mint mondjuk Siófokon, ami a projektek méretét is meghatározza, illetve a fejlesztői aktivitás is alacsonyabb. Jellemzően 5-8 lakásos fejlesztések vannak most a piacon, 20 lakásosnál nagyobb projektről pedig egyáltalán nincsenek információk, mondja Déry.

Az OC vezető elemzője hozzátette, hogy az idén tapasztalt erősebb, vagyis nagyobb forgalmat jelentő évkezdés ráfér a vízparti piacokra, mivel míg 2007 és 2011 között 54%-kal esett vissza a tranzakciók száma országos szinten, addig ugyanebben az időszakban 58 és 60 százalékos visszaesést mutat a balatoni és a velencei tavi piac. Tehát a válság az országos átlagnál valamivel mélyebben érintette a két legnépszerűbb tóparti piacot.

Az árak és a forgalom hirtelen fellendülésétől azonban még nem kell tartanunk. Aki befektetési szándékkal tervez balatoni ingatlant vásárolni, annak ugyanazokkal a hosszú távú kockázatokkal és bizonytalansággal kell szembenéznie, mint bárhol máshol az országban. Igaz ez az alkalmi vételekre is. Hiszen a limitált darabszámú, kimondottan jó elhelyezkedésű (vízparti és a panorámás) ingatlanokból egyrészt kevés van, másrészt jóval stabilabb az áruk. Így várhatóan a következő néhány évben csak minimális ármozgásokra kell felkészülnünk, amit pedig elsősorban az adott időszakban regisztrált tranzakciók fognak befolyásolni. Nem mindegy ugyanis, hogy egy-egy településen vagy kistérségben aktuálisan nagyobb számban vásárolnak olcsóbb felújítandó ingatlanokat, vagy egy új projekt akciózása miatt új építésű ingatlanokból fogy-e arányaiban több. Amíg országos szinten nem történik emelkedés, addig sajnos ettől a részpiactól sem várható jelentősebb növekedés.

(portfolio)

“Azt gondolom, hogy a görögöknek azzal kellene kezdeniük egymás kollektív megsegítését, hogy megfizetik az összes adójukat”, jelentette ki május 26-án a brit Guardiannek adott interjújában.

Már a szociális hálózatok és a politikusok is ráharaptak a témára, s a maguk módján sietnek elítélni e kijelentést, amely alighanem csak olajat öntött a tűzre.

Két nappal később, május 28-án azonban egy másik hír kavarta fel az internetet: Facebook-üzenetek tucatjaiban leplezik le azt a tényt, hogy állítólag ő maga sem fizet adót.

Mindezek az interneten terjedő üzenetek egy 2011-es cikkre hivatkoznak, amely a Mindent az adókról (Tout sur les impots) nevű honlapon azt magyarázza, hogy Christine Lagarde-nak nemzetközi funkcionáriusként nem kellett adóznia a tavalyi 380.939 euróra rúgó évi bére után.

Diplomáciai mentesség

A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Konvenció 34. és 38. cikkelye tényleg azt állítja, hogy “a diplomata mentesül mindennemű nemzeti, regionális vagy közösségi jellegű személyes vagy tényleges adó alól”. Ezt az állítást a francia diplomácia hivatalos honlapja is megerősíti. Csupán néhány termékekhez vagy szolgáltatásokhoz közvetlenül kapcsolódó adót kell fizetnie.

Más szóval Christine Lagarde is fizet ÁFÁ-t, amikor vásárol valamit. Persze csak akkor, ha nem használja ki az utazásait vámmentes vásárlásra…

Eddig a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) mellett működő békéltető testület hét ajánlását nem fogadták el a bankok, biztosítók – mondta el az azenpezem.hu-nak Binder István szóvivő. Többen be is perelték a PBT-t, és megszületett az első jogerős határozat is. Ebben a bíróság az OTP Lakáslízinggel szemben a békéltetőknek adott igazat.

Az OTP Lakáslízing vezérigazgatója, Virág Attila a lapnak elmondta: sajnálatosnak tartja az ügyfelükkel kialakult vitát, különösen azért, mert úgy véli, mindent tőlük elvárhatót megtettek az ügyben és az ügyfél érdekében. Álláspontjuk szerint a PBT döntése nem volt megalapozott. Tekintve, hogy a bíróság az ügyet érdemben nem tárgyalta, a pert el nem veszthettük, az OTP Lakáslízing  ügyében hozott ajánlás megalapozottságára vonatkozóan következtetéseket levonni így nem célszerű – hangsúlyozta.

A vitás ügy

Az egyik adós 18 millió forintos lízingszerződést kötött egy 28 millió forintos ingatlan megszerzésére. Négy évig rendben törlesztett. Ezután bajba került, de sikerült vevőt találnia a lakásra. 2011 szeptember elején jelezte, mindent szeretne kifizetni. Az összeg végül 30,2 millió forintra rúgott.

A vita a törlesztési árfolyam nagyságán tört ki. A lízingcég jelezte, hogy a szerződés lezárása csak fordulónapkor (ez október 5-én volt) lehetséges. Az ügyfél azonban (jogosan) tartott attól, hogy a svájci frank árfolyama időközben még tovább emelkedik. Az OTP hajlandó volt tárgyalni, de a kért fix árfolyam helyett határidős ügyletet ajánlott. Az elszámolás eszerint nem deviza-közép, hanem határidős devizaeladási árfolyamon történt volna. Így az azonnalinál magasabb, de fixált árfolyamon mehetett volna a törlesztés. A határozatból kiderül, hogy az adós nem értette meg a konstrukciót (ami azért cseppet sem meglepő). A PBT viszont úgy vélte, ezzel megindult egy tárgyalás, amit nem zárhatott volna le olyan kurtán-furcsán a lízingcég, ahogy tette. A békéltető így végül az árfolyamok akkori alakulását elemezve 572 ezer forint árfolyam-különbözet visszatérítéséről határozott.

Nem az első

Tavaly első fokon pert nyert a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének (BAÉSZ) elnöke, Kásler Árpád az OTP Bankkal szemben. A tavaly december 8-án a Békés Megyei Bíróságon született ítélet kimondta, hogy a devizahitel kezelési költségének devizában való megállapítása visszamenőleges hatállyal semmis. Az ítélet szerint a banknak nincs joga zsebre tenni a vételi és eladási árfolyamok közötti árfolyamnyereséget, így a hiteltörlesztésnél alkalmazott – a banknak kedvezőbb – eladási áron történő elszámolást a bíróság szintén semmisnek mondta. Az OTP már fellebbezett, az ügy a Szegedi Ítélőtábla elé került januárban.

Egy másik, nagyobb port kavart ügyben is a pénzintézetet elmarasztaló döntés született, igaz, csak első fokon. A Szegedi Törvényszék a Partiscum XI. Takarékszövetkezet 2010. március 1-jétől 2010. június 4-ig hatályos általános szerződési feltételeit nyilvánította érvénytelennek első fokon meghozott ítéletében, januárban. Az ítélet hatálya kiterjed a pénzintézet valamennyi ügyfelére, akik a bírósági döntés jogerőre emelkedéséig nem fizették vissza hitelüket.

Az ügyben, amelyről először az Index adott hírt, tavaly márciusban a Szegedi Ítélőtáblán született először jogerős ítélet. Ez azt mondta ki, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások többsége tisztességtelen, ezért ezek évekre visszamenően semmisnek tekintendők; az akkori ítélet még a takarékszövetkezet összes hitelszerződésére vonatkozott. A döntés után a takarékszövetkezet felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelső Bírósághoz, amely tavaly szeptemberben – a bankoknak alapvetően kedvező ítélettel – új eljárásra kötelezte a bíróságot, és azt mondta ki: a hitelszerződésekhez kapcsolódó egyoldalú szerződésmódosítások rendben voltak, az előző bírói fórumok által hivatkozott érvelés viszont nem. Az LB akkori, az ítéletet részben hatályon kívül helyező, és új eljárás lefolytatására kötelező döntése nyomán született a mostani ítélet.

A tiltott, közösségellenes magatartások bírságolásáról dönt jövő szerdán a Fővárosi Közgyűlés; az önkormányzati rendeletben foglaltak megszegőire ötvenezer forintig terjedő helyszíni bírságot, illetve százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírságot szabhatnak ki.

    Az új szabálysértési törvény idén április 15-én lépett hatályba, a felsőbb szintű jogszabály miatt az önkormányzatok kötelesek hatályon kívül helyezni a saját rendeleteikben meghatározott szabálysértési rendelkezéseket, legkésőbb május 31-ig. A jogszabály ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a helyi képviselő-testületek tiltott, közösségellenes magatartásokat határozzanak meg rendeleteikben, az ezek megszegőit pedig bírságolhatják.

    Helyszíni bírságot – amelynek összege ötvenezer forintig terjed – a közterület-felügyelő szabhat ki; míg a százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal kapcsolatos hatáskör a jegyzőre is átruházható.

    A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi, április 25-i ülésén döntött a szabálysértési rendelkezések hatályon kívül helyezéséről; Sárádi Kálmánné főjegyző mostani javaslatában azonban indokoltnak tartja mindazon, korábban szabálysértő magatartásokat tiltott, közösségellenes magatartásként szabályozni, amelyek nincsenek meghatározva a felsőbb szintű jogszabályban.

    A rendelet szerint bírságolhatók azok, akik egyebek mellett beszennyezik vagy jogtalanul helyeznek ki utcanévtáblát, ismertetőtáblát; nem gondoskodnak az ingatlanjaik előtti terület gondozásáról, síkosság- és gyommentesítéséről; nem szállítják el időben az építési törmeléket; nem kijelölt helyen helyeznek el hirdetményt, plakátot.

Az eszköz méri a talaj nedvességét, a páratartalmat, a hőmérsékletet és a napfényerőt, majd elemzi azokat, és az eredményt a növény gazdájának számítógépére vagy telefonjára továbbítja vezeték nélküli kapcsolaton át, ráadásul a mért adatokat ingyenes felhőszolgáltatásban tárolja.

Az összes fontosabb titkosítási protokollt ismerő wifi-kapcsolat azonban nemcsak az adatok továbbítására szolgál, a mindössze két ceruzaelemről üzemelő szerkezet képes automatikusan frissíteni a méréseket végző szoftvert. A növénytolmács a Koubachi svájci cégnek köszönhető, a szobanövények földjébe kell dugni. E hét közepétől már kapható Európában, egy szenzor 3500 forintnyi összegbe kerül.

(index)

    Az épületek legfelső szintjén lévő, szomszéd nélküli lakások minősülnek penthouse-nak, amelyek alapterülete legalább 150-200 négyzetméter, és amelyhez körbejárható, legalább 70 négyzetméteres terasz tartozik. A lakások belmagassága is nagyobb a megszokottnál, illetve eleve kétszintesek, és nem ritka a nappaliba érkező, saját lift sem.

    A 25 eladásra kínált ilyen lakásból a legtöbb Siófokon található, balatoni panorámával. A fővárosiak között van új – vagy majdnem új – lakóparki, de belvárosi, utólag a legfelső szinten kialakított penthouse is.

    Tipikus kínálat Budapesten, a ferencvárosi Duna parton lévő 250 négyzetméteres lakás, amelynek kínálati ára 250 millió forint.  A szerényebb, kisebb alapterülettel és terasszal rendelkező, az épület legfelső szintjén elhelyezkedő lakásokat penthouse-szerű ingatlanok. Ezek ára – négyzetméterenként – 400 ezer forinttól indul.

A zenei fesztiválok belépőjegyeinek az áfája 27-ről 18 százalékra csökkenhet egy adózási törvényekhez benyújtott módosító elfogadása esetén. Emellett könnyítések jöhetnek a kkv-k adminisztrációs terheiben, valamint adókedvezményt kaphatnak a megváltozott munkaképességű vállalkozók.

Jól lobbizhattak a fesztiválszervezők, a gazdasági bizottság ugyanis olyan módosítót nyújtott be, ami szerint a fesztiválok, zenés táncos rendezvények belépőjegye nem 27, hanem 18 százalékos áfát tartalmazzon. Ilyen adókulcsot a szolgáltatások közül csak a kereskedelmi szálláshelyszolgáltatásra lehet jelenleg alkalmazni. Rogán Antal bizottsági elnök az áfakulcs csökkentését azzal indokolta, hogy biztosítani kell „a nemzetközi jelentőségű szabadtéri zenei fesztiválok” versenyképességét.

A költségvetési bizottság módosítója lazítana azon a jövő év elején hatályba lépő szabályon, amely jelentési kötelezettséget ír elő azokkal a kibocsátott és befogadott számlákkal kapcsolatban, melyek után áfát kell fizetni, vagy áfát lehet visszaigényelni. A jelentésbe ezek után csak azokat a számlaadatokat kell felvenni, melyeknél az áfa összege meghaladja a kétmillió forintot. Az értékhatár eddig 500 ezer forint volt, így ha elfogadják a költségvetési bizottság javaslatát, a kkv-k adminisztrációs terhei jelentősen csökkenhetnek.

A bizottság egy másik módosítója a megváltozott munkaképességű vállalkozók utáni adókedvezményeket érinti. Eszerint a minimálbér kétszereséig százszázalékos szociális hozzájárulási adókedvezmény járna az olyan vállalkozók után, akik a tb-törvény megváltoztatása előtt a korábbi szabályok szerint I . II. III. kategóriás rokkantsági nyugdíjasnak minősültek, vagy akiknek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.

(index)

Az elmúlt 20 évben sose volt ilyen magas a magyarok körében a migrációt tervezők aránya: mára minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy rövid- vagy hosszú távon külföldön vállal munkát vagy véglegesen kivándorol. 2010 óta másfélszeresére nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervezők aránya – derül ki a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet márciusi kutatásából. A 30 év alattiak fele külföldre költözne.

Az intézet szerint a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évekre megnőtt a magyar lakosság migrációs potenciálja, vagyis a külföldi munkavállalás vagy letelepedést tervezők aránya, majd 2010-től különösen a hosszú távú külföldi munkavállalás szándéka erősen emelkedni kezdett, miközben a kivándorlást tervezők aránya lényegében változatlan.

A 2012 eleji felmérés szerint a felnőtt lakosság 13%-a tervezi, hogy néhány hétre vagy hónapra, 16%-a, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7%-uk kivándorolna. A migrációs potenciál a három arányszám halmozott értéke; ez a szám 2012-ben 19%, a valaha mért legmagasabb.

Az átlagoshoz képest az egyes társadalmi csoportok migrációs szándéka persze nem egyforma. A legmagasabb a fiatalok és a nehéz, kedvezőtlen gazdasági-társadalmi helyzetű csoportok körében (pl. munkanélküliek, kisebbségek stb.).

A Tárki szerint a minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele gondolkodik így, a Jobbik szavazóinak pedig a harmada tervezi, hogy külföldre költözik.

A célországok jórészt változatlanok, 2012-ben a legnépszerűbbek elsősorban Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság. Emellett a kivándorlás céljaként a magyarok mentális térképen jobban látszik az USA és Kanada, mint a munkavállalási célú migráció esetében – írja még a Tárki.

(portfolió)

Egon von Greyerz a svájci Matterhorn Vagyonkezelő alapítója és társtulajdonosa. Greyers szerint „óriási kockázatot jelent aranyat a bankrendszerben tartani.”

Először azonban lássuk mi a véleménye az európai bankrohamokról:

„Ez hihetetlen, Eric. Írni sem lehetne ’jobb’ történetet. Bankrohamok Görögországban, Spanyolországban, most már egy francia bankban is. Az egyik legnagyobb jelzálogbanknál alakultak ki gondok. Írország. Azt gondolták, ők rendben vannak, erre kiderül, hogy még több pénzre van szükségük.”

„A dominók tovább dőlnek. Ez még csak a kezdet. Európában nem vagyunk messze attól, hogy a félelem elhatalmasodjon és a mostaninál komolyabb bankrohamok kezdődjenek. Több olyan ország van, amelyik azt gondolja, hogy rendben van, pedig nem ez a helyzet. Vegyük Németországot például. Akárhogyan is alakulnak a dolgok, Németország problémákkal fog szembenézni.”

„Voltak ugye a G8-as találkozók, és Angela Merkel-nek rossz kedve volt, mert mindenki irányából rá nehezedett leginkább nyomás, hogy több pénzt teremtsen elő Európa és Görögország megmentésére…”

„Természetesen ez számára politikailag teljesen elfogadhatatlan. Nem teheti meg.  Már most is rengeteg szavazatot veszített a választásokban. Természetesen Görögország pisztolyt tart Németország fejéhez azzal, hogy azt mondja ’Több pénzt akarunk, de megszorítások nélkül.’”

„Szerintem ez a zsarolás működni fog Németország és az EKB felé, mert a politikusok úgy gondolják, még mindig olcsóbb megmenteni Görögországot, mint egész Európát feltőkésíteni. Ez természetesen rövidtávú gondolkodás, de a legtöbb kormány rövidtávon gondolkozik, azt feltételezve, hogy a következő választások során úgyis veszítenek. Ezek a pénzek azonban csak növelni fogják a végső veszteséget.”

„Ott van akkor még Anglia és a svájci bankrendszer, amelyek túl nagy falatnak számítanak ezeknek az országoknak. Az elkövetkezendő hónapok során rájuk is súlyos nyomás nehezedik majd. Ebben biztos vagyok.”

Visszatérve a hiányzó arany kérdésére Von Greyerz elmondta, hogy az egyik nagy svájci bank nem rendelkezett az ügyfele tulajdonát képező komoly mennyiségű allokált arannyal:

„Próbáljuk nyomatékosítani ügyfeleink számára, hogy vegyék ki aranyukat a bankrendszerből. Nemcsak azért mert további bankrohamok várhatók, hanem azért is mert aranyat a bank kezelésében tartani veszélyes. Tehát nem elég, ha valaki fizikai arannyal rendelkezik, az is fontos, hogy ez ne a bankrendszeren belül legyen a tulajdona.”

„Éppen nemrégiben történt, hogy egyik ügyfelünk egy komoly mennyiségű aranyat akart egy svájci bankból a mi páncéltermünkbe szállítani és kiderült, hogy a bank nem rendelkezik az arannyal, annak ellenére, hogy ez allokált arany volt. Nem értettük miért a késlekedés (miért nem érkezett meg az arany a mi páncéltermünkbe), míg végül kiderült, hogy azért nem, mert a bank nem rendelkezett az arannyal. Hihetetlen, de mégsem meglepő.”

„Ez csak megerősíti, amit mindig is gondoltam: az arany nincs biztonságban a bankban, függetlenül attól, hogy allokált vagy sem. Úgy tűnik, némelyik bank sem rendelkezik vele. Rendkívül kockázatos aranyat a bankrendszerben tartani.”