Több helyi adó emelésével és a mentességek megszüntetésével kívánja növelni bevételeit Pécs önkormányzata jövőre. A baranyai megyeszékhely a közgyűlés csütörtöki ülésén elfogadott új rendeleteknek és módosításoknak köszönhetően az idei 8,74 milliárd forinttal szemben jövőre 11 milliárd forintot remélhet a helyi adóbefizetésekből.
Az építményadó tekintetében eddig a lakások 65, a lakóházak 80 négyzetméterig adómentesek voltak, fizetni csak az e feletti hasznos alapterület után kellett, évi 450 forintot négyzetméterenként. A lakóházban bejelentett lakcímmel rendelkezők után személyenként további 15, nagycsaládosok esetében kérelemre 25 négyzetméter adómentesség járt. Jövőre 80 négyzetméterig 200, ezt meghaladóan 450, 220 négyzetméter felett pedig 900 forint az egy négyzetméterre számolt éves adó, függetlenül a lakosok számától.
A vállalkozások nem lakáscélú építményei után 2012-ben 500 helyett 1000, illetve 1200 forintot kell fizetni négyzetméterenként. Változások lesznek a telekadóban is. A négyzetméterenként számolt évi ötforintos telekadót eddig csak az 1 500 négyzetméternél nagyobb beépítetlen területek után kellett fizetni, e mentesség 2012. januártól azonban megszűnik a belvárosi ingatlanok esetében.
Trombitás Károly, az önkormányzat pénzügyi és gazdasági bizottságának elnöke az adóemeléseket, illetve a mentességek megszüntetését azzal indokolta, hogy a lakosságot érintő helyi adók a közszolgáltatások alig harmadára nyújtanak fedezetet, s ez az állapot hosszú távon nem tatható fenn. A városüzemeltetés éves költsége 4-6 milliárd forinttal többe kerül, mint amennyi az állami támogatásokból és helyi adókból befolyik a város kasszájába.
Rámutatott: az új adópolitika célja, hogy a kevésbé tehetősek alacsony, a módosabbak nagyobb összeggel, de mindenki járuljon hozzá a közszolgáltatások költségeihez, ezzel a város pénzügyi helyzete jelentősen javulhat. Megjegyezte, hogy a pécsi helyi adók jövő évi mértéke alacsonyabb mint több hazai megyeszékhelyen. A politikus kitért rá, hogy a rászorulók a jövőben is kaphatnak adófizetési kedvezményeket.
Páva Zsolt polgármester elmondta, hogy az új adórendeletekkel, illetve a korábbiak módosításával csökkenthető a városra nehezedő adósságok terhe és bővíthető a közszolgáltatások köre – áll az MTI tudósításában.
Címkék: adók, Baranya, megyeszékhely, önkormányzat, Páva Zsolt, Pécs, Trombitás Károly
Ez még mindig jobb, mint a most beígért 3%.
Nincs a gazdaságban teljesítmény, nem folyik be adó, marad az ingatlanok sarcolása. Csak a lakosság részéről nincs fedezete a plusz terheknek. Alacsony keleti bérek, korszerűtlen épületek, magas rezsivel, hiteltörlesztés, stb.
GONDOLATOK A TELEKÉRTÉKNÖVEKEDÉSI ADÓRÓL
DEFINÍCIÓK ÉS DILEMMÁK*
Kezdjük néhány meghatározással.
DEFINÍCIÓK
Földértékadó /Világlexikon, 1925/: ” A föld megadóztatása forgalmi értéke szerint, tekintet nélkül a rajta vagy benne /emberi munka által teremtett/ létesítményekre és a hely tényleges kihasználási módjára és mértékére és ettől függő tényleges jövedelmére. »Föld« alatt egyformán értetik itt minden természeti adottság, azaz minden »hely«, tehát: városi telek, mezőgazdasági föld, bánya, víz stb. A forgalmi érték egyéni viszonyokra vagy előszeretetre való tekintet nélkül állapíttatik meg. Az adó tehát tisztán »helypénz« természetű. Tárgya a tiszta »földjáradék« azaz a /megmunkálatlannnak képzelt/ hely tulajdoni jogcímének a »lehető« jövedelme, amely jövedelem teljesen monopolisztikus és egyénileg »megszolgálatlan« jellegű. Az adó jogcíme az, hogy a helyek forgalmi értékét a társadalom egészének jelenléte, számbeli szaporodása és kulturális haladása szüli és növeszti, …
…A földértékadó célszerűségét /közgazdasági jelentőségét/ pedig az adja meg, hogy a termelést nem gátolja /mint ahogy ezt a munkára kivetett, a kereseti és a fogyasztási adók teszik/, hanem ellenkezőleg serkenti, amennyiben a termelési helyek parlagon hagyását, elégtelen kihasználását és a velük űzött »spekulálást« /»földspekuláció«/ nehezíti, a helyeknek a társadalom további fejlődésének reménye által létrejövő, ugynevezett »anticipált értéket« letöri a jelenlegi, valódi értékre és így megkönnyíti »a munka hozzáférését a helyhez«….
…A földértékadó kétségtelen előnye a hozamához képest nagyon kis költség, az áthárulásnak … kizártsága és az értékek egységes mérték /»négyszögölenkénti, ill. holdankénti érték«/ által biztosított teljes korrumpálhatatlansága. …
…Teljesen tiszta formában valósíttatott meg a földértékadó /1917-ben/ Magyarországban mint »városi telekértékadó« Budapesten a forgalmi érték 0,5 %-ával. A forradalmak letörése után a fővárosi közgyűlés többségi pártja elhatározta a telekértékadó törlését és egy uj szabályrendelet elkészítését és a kormányhatósági jóváhagyás reményében beszüntette az adószedést 1923. január 1-vel. A kormány nem járult hozzá a törléshez, hanem előbb az uj szabályrendelet létesítését és bemutatását kivánta, a főváros tanácsa azonban sem az uj szabályrendeletet nem készitette el, sem az adót nem szedi. …
…Budapesten kivül földértékadó, ill. telekértékadó-szabályrendelet a következő magyar városok fogadtak el: Arad, Szeged, Debrecen, Kaposvár, Újpest, Győr stb. A budapesti földértékadó, ill. telekértékadó mintájára készült a bécsi és készittetik elő a magyar telekértékadó létesitőjének /Pikler J. Gyula, főv. statisztikai aligazgató/ bevonásával a brémai és hamburgi földértékadó ill. telekértékadó is. A földértékadó ill. telekértékadó elrontott formái a »betterment«, az »ingatlanértékadó« /a felépitmények értékének is a beszámitása/, az «értékemelkedési adó«, az »üres és elégtelenül kihasznált telkek, ill. földek adója«, stb., amelyek mind ellenkeznek a földértékadó elvével és a gyakorlatban csak az előre várt bonyodalmakra és a földértékadó elvének a kompromittálására vezettek.”
Betterment /Révai Nagy Lexikona, Budapest 1911./:
“Betterment /ang., ném. Verbesserungsgabe/ a.m. értékjavulási, értékemelkedési illeték, helyesebben járulék, közmunkák /utcanyitás, utcabővítés, csatornázás, világítás stb/ következtében a tulajdonos munkáján, érdemén kívül beálló ingatlan-értékemelkedésnek /unearned increment, unverdienter Rentenzuwachs/ megadóztatása, abban a formában, hogy az ingatlan tulajdonosát, ingatlanának értékemelkedéséhez képest a közmunka költségéhez hozzájárulásra kötelezik. Az intézmény angol eredetű, az ingatlant a kirovás csak egyszer éri, akkor, amikor a javára szolgált közmunka költségének megfelelő részét az ingatlanra kivetik. Az értékemelkedést más alakban akarja megadóztatni az ú.n. német rendszer az értékemelkedési adóval /Werthzuwachssteuer/, ami abból áll, hogy az ingatlan minden tulajdonváltozáskor az átruházási illetéken felül az előző változáshoz mért értékemelkedés után bizonyos %-ot kell fizetni.
A községi törvény /1886. XXII. t.-c./ 132. §-ában a városoknak biztosított adóztatási jog megadja a városoknak a jogalapot a betterment behozatalára. A törvényhatósági joggal felruházott városok polgármestereinek 1906. évben tartott értekezletén Nagy-Várad főmérnöke javaslatot terjesztett elő a bettermentről s azóta több város /NAgy-Várad, Debreczen/ e tárgyban szabályrendeletet alkotott, amelyeknek kormányhatósági jóváhagyása tárgyalás alatt áll.
Eddigi törvényeinkben az 1885. XXIII. t.-c. 43. §-a még inkább a budapesti nagykörútról szóló 1871. XLII. t.-c. 7. §-a és 1884. XVIII. t.-c. 3. §-a tartalmaz az ott megállapított »kisajátítási járulék«-ban az értékemelkedési járulékkal azonos alapgondolatu intézményt.”
Betterment /Révai Kislexikon, 1936/:
“Értékemelkedési illeték. Valamely ingatlan közmunkák következtében történt értékemelkedésének megadóztatása, olyképpen, hogy a tulajdonost a közmunkák költségeihez való arányos hozzájárulásra kötelezik.”
Betterment /Idegen Szavak Szótára, 1973/:
“A földtulajdon értékének oly emelkedése, amely nem a tulajdonos tevékenységéből folyik.” Betterment adó /uo./: “Fenti értéknövekedés megadóztatása.”
A BETTERMENT, ILLETVE A TELEKÉRTÉKADÓ ALKALMAZÁSA
A betterment – konkrét budapesti infrastrukturális fejlesztés esetén történő – bevezetése az Óbuda és Angyalföld közötti Dunahíd /az Árpád-híd/ építéséről szóló törvény kapcsán merült föl először komoly formában.
Idézet a Siklóssy László által írt és 1931-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa gondozásában Budapesten kiadott “A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története. Hogyan épült Budapest? /1870-1930/ c. könyv 543. oldaláról:
“A székesfőváros fejlesztéséről szóló 1908. évi XLVIII. t.-c. intézkedett az V. és III. kerület között a Hungária-körút irányában létesítendő új közúti Dunahíd építéséről és a vele mindkét oldalon kapcsolatos városrendezési műveletekről; nevezetesen felhatalmazta a miniszteriumot, hogy a most jelzett helyen hidat építhessen, a hídhoz vezető lejárókat létesíthesse és az evégből szükséges városszabályozási és rendezési munkálatokat a Közmunkatanács útján végrehajthassa.” …a Tanács a Dunahíd építési költségeinek fedezésére a híd építésével lényeges értékemelkedéshez jutó telkekre a betterment behozatalát javasolta, elkészítve erre nézve az előmunkálati tervezetet a vonatkozó törvénytervezettel együtt.”
A ma számára tanulságos az idézet folytatása is: “A hídfeljárók céljára szükséges telkek megszerzését, amelyre nézve a munkálatok teljes lendülettel megindultak, a Tanácsnak, sajnos, szüneteltetnie kellett, mert az igényelt pénzösszeget, amelyet az 1908: XLVIII. t.-c. alapján kért, a pénzügyi kormányzat nem bocsátotta rendelkezésre.” A híd megépítésére legközelebb csak harminc, illetve a II. világháború után negyven év elteltével nyílt alkalom.
A következőkben kivonatosan idézek a fővárosi telekértékadó szabályrendeletéből, amelyet a kormány 1917. december 17.-én hagyott jóvá. /Forrás: Dr. Pikler J. Gyula: A városi telekértékadó és szabályrendelete, Városi szemle 1917/:
“1.§. Általános rendelkezés. Budapest székesfőváros közönsége ezen szabályrendelet értelmében 1919. év január hó 1-től kezdve telekértékadót szed. /Aradon: 1917. január 1-től./
2.§. Az adó tárgya. A városi telekértékadó tárgya; Budapest székesfőváros törvényhatóságának területén levő minden beépített, vagy be nem épített, parcellázott vagy parcellázatlan telek, kivéve a 3.§-ban említett telkeket….
3.§. Adómentességek. …
4.§. Adóalap. A városi telekértékadót a teleknek a… …forgalmi értéke után kell kivetni. A telken és a telekben levő létesítmények /felépítmény, alépítmény, fák, növények stb/ értéke az adóalap megállapításánál számításba nem jön.
5.§. Adóciklus. A forgalmi értéket háromévenként kell megállapítani. /Aradon kétévenként./…
6.§. Telekértéknyilvántartó. A telek forgalmi értékének megállapíthatása céljából telekértéknyilvántartót kell vezetni. A nyilvántartót a telekértéknyilvántartó hivatal vezeti….
7.§. Adómegállapítás. A telekértéket négyszögölenkénti értékben kifejezve a telekértéknyilvántartó hivatal állapítja meg és ezen megállapítás alapján a telekértékadót a 16. §. szerint fizetésre köteles személyek terhére és nevére kiveti. A megállapítás szakbizottság közreműködésével történik….
…A szakbizottság a telekértéknyilvántartó hivatal tanácsadó és véleményező szerve, amelynek véleménye a hivatalt nem kötelezi.
8.§. Az adómegállapítás közzététele. … /könyvalakban kinyomtatva, elöljáróságokon közszemlére kitéve, falragaszos hirdetményeken, V.Ö.B./
9.§. Felszólamlás. …
/a közzététel napjától számított 30 napon belül írásban, V.Ö.B./
10.§. Fellebezés. …
/a kézbesítéstől számított 15 napon belül írásban, a fellebbezésnek a fizetési kötelezettségére halasztó hatálya nincs, V.Ö.B./
11.§. Telekértékadó-bizottság. …
12.§. Eljárás a telekértékadó bizottság előtt. …
13.§. Panasz és igazolás. …
14.§. Adóösszeg. Városi telekértékadó fejében évenként a megállapított telekérték 1/2 /egy fél/ százalékát kell fizetni.
15.§. Az adó jogi természete. Az adó behajtása közadók módjára történik. …
16.§. Fizetésre kötelezettek. A városi telekértékadót az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezet esetén a haszonélvező, örökbérlet esetén pedig az örökbérlő tartozik fizetni. Ha az ingatlannak több tulajdonosa, több haszonélvezője, több örökbérlője van, a fizetési kötelezettség őket egyetemlegesen terheli. …
17.§. Fizetési határidő. …
18.§. Fizetési halasztás, részletfizetési kedvezmény. …
19.§. Vallomási kötelezettség. Az ingatlantulajdonos, a haszonélvező, az örökbérlő, illetőleg azok törvényes képviselője tartozik a kir. adófelügyelőség részére a házbér- és haszonbérjövedelmekről kiállított vallomás másolatát a felhívástól számított 30 nap alatt a telekértéknyilvántartó hivatalhoz benyújtani és tűrni, hogy ingatlanát a telekértéknyilvántartó hivatal és a telekértékadó-bizottság tagjai előzetes értesítés után megtekintsék, ott felvételeket, méréseket eszközöljenek. …
/a házbérből származó jövedelmek adataira azért volt szüksége a hivatalnak, mert a telekértékemelkedést jelzi az, ha egy adott környéken – változatlan felépítményekben – általánosan emelkednek a házbérek. A hivatal nyilvántartotta ezt az adatot is, a pontosabb információ érdekében. V.Ö.B./
20.§. A házbérfillér egyidejű leszállítása. A telekértékadó hatálybalépése napjától /1919. január 1./ kezdve a házbérfillér leszállíttatik a jelenlegi 3 /három/ százalékról 1 1/2 /egy és fél/ százalékra.
21.§. Életbeléptetés. A szabályrendelet végrehajtás iránt a kormányhatósági jóváhagyás után a tanács intézkedik.”
/Ld. még a “Definíciók” c. fejezet “Földértékadó” részének 4. bekezdését./
Az előzmények sorába tartozik az 1940-es városrendezési terv elkészítése is, amelyet egy egységes építésügyi szabályozási rendszer keretében alkotott meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A tervben helyet kaptak az ingatlanok megadóztatására vonatkozó elképzelések is. Például, a tervben olyan területsávokat is kijelöltek, amelyekben 15 évtől 30 évig terjedő házadómentességet kívántak érvényesíteni. A terv a háború és az azt követő változások miatt nem tudta kifejteni hatását.
DILEMMÁK
Mindenekelőtt közölnöm kell, hogy nincs teljesen kiforrott véleményem az ingatlan vagyonadókról, különösen a jelenlegi átmeneti időszakban. Ezért inkább a dilemmáimban fogalmazom meg a véleményemet.
A telekértékadó valamely változatának a bevezetésekor mindenképpen abból kell kiindulni, hogy olyan közpénzekből nem gyarapodhatnak magánvagyonok, amelyek nem az adott, érintett magánvagyonokból származnak. Következésképpen, a kivetendő vagyonadóknak a közpénz forrásához kell visszaszármazniuk /állami, fővárosi, kerületi költségvetés, egyéb közcélú pénzalapok/, épp azért, hogy hozzájáruljanak a további közcélú infrastrukturális beruházások pénzügyi fedezetéhez.
Nem tudok nyugodt szakmai lelkiismerettel állást foglalni abban, hogy csak a telekértéknövekedési adó vagy a felépítményt is magában foglaló valamilyen ingatlan értéknövekedési adó-e a megfelelő forma. A georgisták egyértelmű véleményt mondanak, miszerint csak a telek legyen az adó tárgya.
Véleményem szerint, piaci szempontból a telek csak üres állapotában kezelhető külön az egyéb ingatlanoktól. Ha a telket beépítik, akkor ettől kezdve a piacon már az egész ingatlan értékelődik és eszerint cserél gazdát. A telek értékére, keresettségére a felépítmény is hat, hol pozitív, hol negatív irányban.
A közpénzekből létesített infrastruktúra nemcsak a telek hasznosíthatóságát, jövedelemtermelő képességét növeli, hanem a rajta lévő egyéb ingatlanokét is. Egy nagyszabású infrastruktúra-beruházás esetén a meglévő, beépített és kiváltképp a nem lakás célú ingatlan tulajdonosa azonnal ki tudja használni a közpénz-fejlesztés eredményeként előállott forgalom /kereslet/ ugrásszerű növekedését. Szemben például az üres telkek tulajdonosaival, akiknek még építkezniük kell, netán nem kevés hitelt is igénybe véve. Nincs kizárva az sem, hogy a beépített ingatlan tulajdonosa sohasem fogja eladni az ingatlanát, legföljebb örökbe hagyja. Az adó közérdekűsége így csorbát szenvedhet.
Nem érdektelen szabályozási kérdés továbbá, hogy miképpen lehet tisztázni azt, hogy a telek és a felépítmény milyen arányban járult hozzá a rendkívüli és indokolatlan jövedelemnövekményhez?
Ez még nagyobb kérdés, ha egy adott körzetben elfogytak az üres telkek, mert akkor az azonos tulajdonságú telkek esetében a felépítmények közötti különbségek differenciálják a méltánytalan jövedelmek növekedését.
Fölmerül tehát a kérdés: hogyan állapítsák meg az évi adót a piaci forgalmi érték alapján, ha már nem történik tisztán telekvásárlás?
Egy, két, esetleg három egymást követő értékfölméréskor még megbecsülhető, de meddig tartható a tiszta telekérték? Elválasztható-e egymástól teljesen egyértelműen és tarósan a telek értéke és a felépítmény értéke? Ha pedig mégoly demokratikus megegyezések és/vagy kitűnő szakmai érvek és elemzések alapján is, de mégiscsak adminisztratív úton, kimondanák azt, hogy egy eladott ingatlan értékében – mondjuk – 12 vagy 15 %-t képez a telekérték, mint mostanában a volt állami vállalatok privatizálásakor, akkor már nem kapunk sem tiszta telekhányadot, sem tiszta piaci értéket. Az így kivetett adó egy ingatlan értékadófajta lesz, az elnevezéstől függetlenül.
Vagy, vegyünk egy példát. Egy többszintes épületben, ahol nagyforgalmú vendéglő és különböző minőségű, értékű lakások és irodák, a pincében raktárhelyiségek és bérelhető garázsok vannak, a tulajdonosok hogyan osztanák el egymás között a telekértékadót? Egyenlően? Négyzetméterre vetítve? Úgy gondolom, az ingatlanok piaci forgalmi értéke alapján. Tehát, ebben az esetben is a felépítmény piaci értéke belevegyül a telekértékadóba.
Az üres telkek értéke általában kisebb, mint a beépített telkeké. A beépítésre, vagyis a nemzeti vagyon gyarapítására épp az serkentene, ha a telek értékadója a beépített szomszédos telek – nagyobb – értékéhez igazodna.
Ingatlan értékadó bevezetése sok egyéb bonyodalommal is jár. Például, társadalmi szinten ez akkor lenne elfogadható, ha általános lenne a bevezetése. Akkor viszont általános vagyonkataszterre is szükség van, nemcsak az önkormányzati vagyon kataszterére. További gond, hogy egy újabb általános adónem bevezetése megköveteli, hogy vele párhuzamosan csökkenjen/ek/ más adónem/ek/ is, hiszen sem a polgár, sem a vállalkozó (bármely gazdasági szervezet) nem terhelhető újabb adótételekkel. Akkor viszont egy egészen másfajta szerkezetű államháztartásra van szükség, ami alapjaiban érinti az egész közigazgatási /az állam-/ rendszert.
Mindez kivédhető talán azzal, hogyha bevezetnek egy ingatlanértékadó minimumot, amely csak egy bizonyos értékmagasság esetén lép életbe. Ez jó lehet azért, mert az értéknövelő hatás területkijelölése nehezen pontosítható, de szerencsés abból a szempontból is, hogy nem lehet minden esetben biztosan megállapítani azt, hogy az adott közpénzű infrastrukturális beruházás okozta-e a tapasztalható értéknövekedést.
Ha pedig a beruházás nem okozott kimutatható értéknövekedést, akkor a tulajdonosok nem fizetnek adót, hiszen a beruházás elhibázott volt vagy a környékre leértékelően hatott, esetleg kijátszható volt az adó. Akkor viszont a “közpénznek” kompenzációt kell fizetnie! Ennek a hátránya az, hogy könnyen kialakulhat a kettős árfolyam: egy a papírnak, egy a vevőnek.
Másik fölvetésem az, hogy amennyiben kivetik az ingatlanértékadó valamelyik formáját, így akár a telekértékadót, akkor az nem jó, ha csak egyszeri adó lenne, mert csak adásvételkor lehet igazán “tetten érni” a piaci értékalakulást, vagyis csak akkor realizálódik a bevétel. Nagy a valószínűsége annak, hogy rengeteg fiktív, papírmentes adás-vétel lesz, az adófizetés elkerülése miatt és csak nagy sokára, igen körülményesen lehet behajtani az adót.
Az értéknövekedési adó folyamatos bevezetése esetén sem érdekeltek a tulajdonosok az adófizetésben, ezért nehéz követni a piaci mozgásokat. Talán, ha leírható lenne a személyi jövedelem adóalapjából?
Ellenben, mégis meg kell adóztatni a közpénzből fölértékelődött magán ingatlanok értéknövekedését, a közteherviselés elve mellet azért is, hogy legyen fedezete a további közcélú infrastruktúra-fejlesztéseknek, illetve hogy az ingatlan értéknövekedés ne szaladjon el, ne hozzon létre monopoljáradékokat.
Tehát, jelenlegi véleményem szerint, vagy bevezetnek egy általános piaci alapú ingatlan- vagy telekértékadót minden ingatlanra /telekre/ – kísérletképpen valamely nagyobb városban, régióban – amely így közvetve magában foglalja a magáningatlanok közpénzből származó értéknövekedését is, vagy fölvállalják az adminisztratív jellegű területkijelölést és időintervallum behatárolást és/vagy az adófizetési kötelezettség induló minimális szintjének a meghatározását /az adómentesség sávját/. Fölvállalják, mivel még mindig igazságosabb lesz – a polgárt megfelelő fellebbezési vagy mentességi lehetőségekkel fölruházva – mintha semmi nem történik és egyesek spekulatív vagy nem spekulatív módon, de méltánytalanul nagyon meggazdagod/hat/nak.
A bettermentet vagy a telekértéknövekedési adót csak ott lehet bevezetni, ahol a nagyobb léptékű értéknövekedés nagy valószínűséggel kiszámítható, mert akkor általánosságban is csökken a telekspekuláció, létrejöhet a terület értékének megfelelő funkcióváltás, a hatékony ingatlanhasznosítás. Esély teremtődik a tőkejavak termelő vagy fogyasztási célú befektetése számára, a gazdasági növekedés fokozódására.
Alapvető szabályozási szempontnak tartom, hogy a telekértéknövekedési adó bármely formájának az alkalmazása során a befolyó bevételek – részben vagy egészben – ott csapódjanak le, ahonnan a fejlesztési pénzek származtak.
A hátrány az, hogy nehéz előrelátni a közcélú bevételek beérkezési idejét, tehát egyfajta kvázi hitelezésről van szó. Napjainkban pedig – a lakásprivatizáció és az általános recesszió idején – csökken a lakóingatlanok iránti piaci kereslet. A nem lakás célú ingatlanok telítődő piaca pedig ugyancsak korlátozott keresletet eredményez, recesszió idején. Arról nem is beszélve, hogy egy ingatlanadó bevezetése általában is csökkenti a keresletet. Tehát, manapság nehéz előre látni, hogy mennyiben realizálható az ingatlanok értéknövekedése.
Meg kell említeni még, hogy bármilyen ingatlanadó bevezetése föltételezi egy korszerű jelzálogrendszer létezését is.
Budapest, 1993. december 15.
és csak annyit fűznék hozzá: néha nem árt a klasszikusokat tanulmányozni. És akkor a minimálbéres villalakók, és nem a 80 nm-es eladósodott panellakók fizetnének keveset, hanem azok fizetnének sokat, akik a közteherviseléshez ténylegesen képesek és kötelesek hozzájárulni. Megint más kérdés, hogy aki kitalálta, a mai szja helyett javasolta (és vezette be).
Emlékszem egy választási ígéretre: – Lakás után nem kell adót fizetni. Pécsett biztosan nincsenek lakások?!
Azért én már csak kíváncsi lennék a kiadási oldalra. Az önkormányzati politikusok bérére, tiszteletdíjára, költségtérítésre egyéb kiadásaikra. Lehet hogy rájuk nem érvényes a váltság, a megszorítások: pedig szakértők szerint még soká lesz vége, addig még sokszor lehet emelni a helyi adókat, ha a lakosság tűri.