A Közraktárak szinte az utolsó fővárosi tulajdonú Duna-parti telek a belvárosban, aminek átépítése a 2006-2010-es ciklus egyetlen nagyszabású budapesti kulturális beruházása. Ha minden jól megy, év végére el is készülhet a bálnának nevezett CET – mondta Szemerey Samu házigazda, a Kortárs Építészeti Központ „Tálaló” című vitasorozatán.
Az új budapesti védjegy
A Közraktárak lehet Budapest új ikonikus védjegye, építészeti különlegessége a Duna-parton, amelynek sajátossága, hogy ún. nem sztenderd építészeti megoldásokkal bír: a CET (Central European Time)-nek nevezett új komplexum egy hatalmas bálnára hasonlít, „a Fekete erdőtől a Fekete-tengerig áramló Duna szimbolikus közepén, Budapesten teszi átélhetővé Közép-Európa kultúrájának áramlását”. A tervező a holland Kas Oosterhuis holland építész, aki ennek a stílusnak nemzetközi hírű reprezentánsa. Nagy fába vágta a fejszéjét a fejlesztő Porto Investment Kft., hiszen Márton Imre vezérigazgató elmondása szerint a leendő kulturális központ arra vállalkozik, hogy a 19. századi és a 21. századi Budapest építészetét összekösse, a magyar főváros pedig ismét Közép-Európa kulturális központjává tegye.
Különleges konstrukció
Mivel a fejlesztésre a Fővárosnak nem volt kellő forrása, ezért egy különleges konstrukciót találtak ki. Már az is meglepetést okozott a pályázaton, hogy egy ismeretlen cég, a Porto Kft. került ki győztesen, megelőzve több ingatlanfejlesztő nagyágyút. A Porto Kft. közel 8 milliárd forint értékű beruházást valósít meg, az épületegyüttes átalakítása mellett 300 millió forintos infrastruktúra- és közlekedésfejlesztést is vállalt (villamospálya-felújítás, parkosítás, sétány kialakítása). E speciális PPP-konstrukció keretében tulajdonátruházásra nem kerül sor, az intézmény a Főváros tulajdonában marad, viszont a fejlesztő 25 éven keresztül üzemelteti. Kikötés, hogy a beruházás költségei a kulturális és kereskedelmi célú bérbeadásából kell, hogy megtérüljenek.
Az átalakított Közraktárak (CET) a Duna felől
Vita az építésszel
A beszélgetés meghívott vendége volt Kas Oosterhuis holland építész is, aki a terveket készítette, de mivel szakmai vitában áll a Porto Kft.-vel, ezért ezúttal nem akarta tiszteletét tenni, későbbre ígért tájékoztatást. Mint köztudott, az építész cége, az ONL a megvalósításban is részt kívánt venni, ugyanakkor a beruházó a kivitelezési munkákkal nem az építész által ajánlott vállalkozásokat bízta meg, hanem egy osztrák-magyar-holland konzorciumot. Márton Imre leszögezte, hogy a pletykákkal ellentétben ez semmiféle gondot nem jelent, hiszen számosan dolgoznak ún. 3D-s technológiával, nem egy embertől függ a siker. Hozzátette azt is, hogy nem érti a folyamatos támadásokat, inkább örülni kellene annak, hogy magánpénzből születik meg Budapest új kulturális szimbóluma. Az építész viszont korábban azt nyilatkozta, hogy az általunk kidolgozott eljárás nem csupán a tervezés fázisára érvényes, hanem a kivitelezés folyamatára is.
Most jó a koncepció vagy nem?
Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes a nagyszámú érdeklődőnek elmondta, hogy „ma divat olyan szemüveget felvenni, hogy miért rossz valami, ami nem rossz. Trendi ma piszkálni a projekteket.” Aztán messzire kalandozott: még 1992-ben megszületett a jeles szakemberek által jegyzett „Budapest reneszánsza” elnevezésű koncepció, amelynek lényege, hogy a Duna determinálja a várost, ezért az eklektikus Budapestet fel kell szabadítani. Schneller István korábbi főépítész is azon dolgozott, hogy a belvárost a Duna-tengelyén észak és déli irányban kitolják. Ennek a lassan 20 éves koncepciónak az egyik ropogós, friss terméke lesz a CET. Ráadásul a magyar főváros komolyabb anyagi erőforrások híján csak a kultúrával tud versenyre kelni az európai nagyvárosok mezőnyében, hiszen a most is tartó 7 éves fejlesztési ciklusban a város összes pénzét elvitte az uniós nagyprojektekhez szükséges önrész.
A CET gyomrában: Kas Oosterhuis építész Jónás szerepére tör?
Mi is megcsináltuk volna?
Kovács Balázs, a Fővárosi Közgyűlés Kiemelt Fejlesztések Bizottságának tagja szkepticizmusának adott hangot. Bár elfogadja a PPP-konstrukció létjogosultságát bizonyos helyzetekben, de szerinte egy önkormányzat külső partner bevonása nélkül is képes terveztetni, beruházni és üzemeltetni. Megjegyezte még, hogy az önkormányzati kontroll nem működött jól a beruházás során. Ha ugyanis a bizottságuk nem hagyja jóvá a kiviteli tervet 15 napon belül, akkor az automatikusan elfogadásra kerül, jelen esetben is ez történt. Márton Imre szerint viszont minden szabályszerűen zajlott, nehezményezte ugyanakkor, hogy egy ilyen bizottság politikai testület, és nem szakmai, ráadásul sokszor a tagok még a szavazás előtt eltávoznak, ami veszélyezteti a működőképességet. Kovács Balázs „marhaságnak” titulálta, hogy a beruházó fizeti a műszaki ellenőrt, Márton Imre jelezte, hogy szívesen veszi, ha ezt a költséget átvállalja a Főváros.
Végül pénzügyek
A beruházó 10 %-os önrésze mellett az MKB 90 %-os hitellel finanszírozza az építkezést. A Porto Kft. 6-8 év kockázattal számol, utána lehet nyereséges a vállalkozás. Ha az első két évben veszteségei lennének a beruházónak, vagyis a bérleti díj alatta marad a szolgáltatási díjnak, akkor a város refinanszírozást vállal (1. év: 500 ezer euró, 2. év: 300 ezer euró). Előre meghatározzák az ún. bérlői mixet, vagyis hogy mekkora százalékban kell szerepelni a CET-ben kulturális funkciónak, ezt látja a főpolgármester-helyettes a legfőbb garanciának. Kovács Balázs szerint elég lett volna a 25 év helyett csupán 8 évre bérbe adni a Porto Kft-nek a CET-et, szerinte ennyi idő alatt is megtérül a beruházás. Viszont megemlítette, hogy a banki szerződés szerint, amíg az építkezés nem fejeződik be, addig az önkormányzat jótáll a beruházásért.
